Mindig szabad levegőn

A Magyarországon védett őshonos Magyar szürke szarvasmarhának testalkatát és színét tekintve többféle típusa, változata létezik. Tenyésztésének egyik magyarországi helyszíne a hungarikumnak minősített Hortobágyi  Nemzeti Park. Hazánkban több helyen foglalkoznak szürkemarha-tenyésztéssel, például a Kiskunsági Nemzeti Park területén, a Vértesi Tájvédelmi Körzetben, a Hortobágyon, Nemesgulácson, Balmazújvárosban, Súr – Csatárpusztán.

A Magyar szürke szarvasmarha Magyarországon őshonos, törvényileg védett haszonállataink egyike. Szépsége, szilajsága impozáns megjelenést kölcsönöz neki. Nem homogén fajta, több típusa alakult ki, mint például „kis  testű”, „durva igás”, „finom tejelő” stb. Az állatok szürke színe a kortól függően változik. A borjak születéskor „pirók” színűek. Szőrük két-három hónapos korukban elkezd világosodni, majd szürkülni, és 4–6 hónapos korukra már teljesen szürkévé alakul át. A kifejlett állat színe is igen változatos, az ezüstszürkétől a sötét daruszínig terjedő színárnyalatokban egyaránt előfordul. A szőrzet színe évszakonként is változhat. Ennek oka, hogy a fedőszőr nyáron rövid, vastag és egyenes, télen pedig tömött és hosszú. A szürkemarha fejformájának jellegzetessége a majdnem egyenes profilvonalú fej széles homlokkal és fejtetővel, kissé kiálló szemboltokkal. Nyaka jellegzetessége az, hogy hoszszú, de keskeny és izomszegény.

beef-285420_640

A szürkemarha tartása

A folyószabályozások előtt a Tisza és mellékfolyói az Alföld területén nagy területeket öntöttek el, ezért az állatok legeltetésére az ártéri legelőt és a szárazlegelőt egyaránt használták. Ez volt a hagyományos legeltető állattartás. A modern szürkemarha-tartásnak ma is legfontosabb eleme a legeltetés, amely általában az első hóig tart, eközben a marhák nem kapnak sem abrakot, sem más kiegészítést. A Magyar szürke szarvasmarha-borjak születésük után már legelőn szopják anyjuk tejét, egész életüket is a szabad levegőn töltik. Az itatást még ma is a gémeskutakból oldják meg szivattyúval, folyóvizet elővigyázatosságból nem itatnak az állatokkal. Télen szénát, takarmányszalmát, kukoricaszárat kapnak. Bármilyen ipari eredetű táppal, terméktakarmánnyal tilos etetni őket.

 

A szürkemarha húsa finom rostú, igen ízletes, az évszázados rideg tartás során kialakult ellenálló képességéből következően kiváló minőségű. Kissé savanykás íz jellemző rá. A hús legszembetűnőbb tulajdonsága sötét-élénkvörös színe, amely nagy pigmenttartalmának köszönhető. Szárazanyag-tartalma magas, jóval kevesebb vizet tartalmaz a standard húsmarha-fajtákénál. A „Magyar szürkemarha hús” elnevezés kizárólag a Magyarországon, extrém-extenzív viszonyok között tartott, bizonyítottan a Magyar szürke szarvasmarha fajtából származó, fajtaazonos és fajtatiszta egyedekből nyert hús vonatkozásában használható. Már 2003 óta működik a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete által kidolgozott eredetigazolási és terméktanúsító rendszer, amelynek célja, hogy a fogyasztóhoz kerülő „Magyar szürkemarha hús” megnevezésű termékek valóban a fajtához tartozó állatból származzanak. A védjegy kizárólag olyan húsra, illetve termékre kerülhet fel, amely bizonyíthatóan Magyar szürkemarha fajtájú állatból származik, és a Tanúsító Testület igazolja azt.

Oszd meg: